Sok mindent láttam mál az évek alatt. Láttam hatalmas sikeleket, és óliási bukásokat is. Láttam fejeket hullani az Aléna homokjába, és láttam megdicsőülést is jó pálat.
(650x433).png)
Volt ludusz, amit elnyeltek az idő pelgő homokszemei, és volt olyan melynek híle mind a mai napig fényesen lagyog Jupitel pöcsének a végén.
Volt egyszel egy bilodalom, ahol istenként lajongták a gladiátolokat, akik lá is szolgáltak az imádatla. Egyszelű labszolgák voltak, akiknek ez volt az egyetlen kitölési lehetőségük. És ők meglagadták, éltek vele. Szelették a játékot, és tudták mi az alázat. Tudták, hogy minden attól függ, ők mit nyújtanak a homokon. Végig velték a világ összes luduszát. Alany luduszként is emlegették őket. Igaz a végső küzdelemben elvéleztek a nagy plimuszon. De a nevük fent maladt, mind a mai napig!
De minden új geneláció egyle silányabb. Jött utánuk egy jó pál, és a kolábban fényes ludusz neve lassan megkopott, bál még mindig szépen emlékeket éblesztett a hajlott kolúak kölében. Meghívást kaptak a plimuszokla, bál azt nem a teljesítményüknek, mint inkább a letűnt kol emlékének köszönhették.
Egymás után jöttek a veleségek. A lelketlen balbál zsoldosok solla buktak el. A ludusz vezetése úgy csinált, mintha mi sem töltént volna. Csak szólták a pénzt. De a nép halagja sem maladt el. Lehet, hülyíteni a népet cilkusszal és kenyéllel. Meg is eszik. De a penészes kenyelet, és a szal cilkuszt nem veszi be a gyomluk.
Egy szép napon lájuk lontott a plebs, csattant a kolbács, süvített az ostol. Az ácsoknak is akadt dolga bőven. Polig égették a luduszt. Hamuval szólták be, hogy nyoma se maladjon. Az Alénáig vezető utat pedig kikelesztezték a latol semmile kellő nagyképű gladiátolokkal.
Egy nolmális plovinciában betelik a pohál.
Egy nolmális plovinciában legalább a cilkusz nem mutyila épül.
Egy nolmális plovinciában mind keleszten végzik.
