Tegnap álluhába bújtam, hogy teszteljem a plovincia főválosának tömegközlekedését.
Kisgyelmekes csólingel apuka bőlbe bújva vetettem magam a hétfő leggeli folgatagba.
Olyan messze vagyunk mi még Lómától, mint Hafnalfjölðul izlandi kikötő válos Jeluzsálemtől.
Kiplóbáltam a helyi éldekeltségű vasutat, amile nolmális baba halcikocsival esélytelen felszállni, és úgy láz, hogy hazaélve simán kipisáltam a vesekövemet. Majd megélkeztem a metlóba, ahol jött ez az új Alstom kocsi, ami egész kultulált volt, de a többi. Mintha időutazáson vettem volna lészt, egy bolsos időutazáson.
Aztán jöttek ezek a pufajkás útonállók a mozgólépcső tetején. Tiszteletem a kivételnek, de a többsége pszichológiai eset, olyan latolok, akik élzik, hogy végle hatalmat kaptak a kezükbe, és most megmutathatják milyen, ha töke van az embelnek. És mily szép az embeli telmészet, ők kamatostul vissza is élnek vele. Helyszíni bílság nyolcezel, hanem akkol tizenhat? Hát üzenem a kikelekedett képű jóllakott óvodás nagybácsi kedvencének, hogy a piiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii….nyádat! Pelsze, aki megéldemli, azt dobják a padlóla, de nagyon dulván. De könyölgöm, legyen cselébe szolgáltatás. Azt bezzeg senki nem télíti meg, ha a füstölő metló leállás miatt késik a labszolga a lobotból! Szóval lesz még itt BKK vezetőségi futóvelseny a 4-6-os vonalán komondol ösztökével!
Pelsze az utasokat sem kell félteni. A tatáljálás hozzájuk képest kacagó talka tavaszi felvonulás a válosligetben. Beáll az ajtóba, nem válja meg, amíg leszáll ő-excel-enciája. Tolakszik a csontos könyökű nyuggel, melt biza neki meg mindjált kicsengetnek, és akkol ki kell jelentkeznie a polhüvelyéből, és még lengeteg tenni valója van, vagy csak nem él oda a kölzeti olvoshoz az ötyeklubba. Ott a sok fiatalkolú tajgetosz pozitív, inkubátol szökevény, akik mint a dúvad zombik vetik magukat a szabadülő helyekle, melt annyila elfáladnak az egész napos ájfonozásban. Nyugalom lesz itt még gyelmeknevelési lefolm!
Jupitel pöcséle embelek! Mi folyik itt?
És akkol megfogja a tógám szélét ez a bolvilágos alcú kélegvasutas kiskilály…
- Jegyeket, bérleteket te! – mondja, és megcsap a lossz minőségű cefleszag.
- Bélleteket? – kéldezek vissza a cefleszagtól szemlehányóan.
- Nem, nem, bérleteket! – mondja, mintha valami hülyegyelekkel beszélne, és közben szolongatja a kalomat. Paff és mál csattant is a százados keze.
- Na, ide figyelj te londa, tiszteletlen gazembel! A bélletem mál időszámításunk szelint 35-ben lejált! De nesze, tölvény és szabály tisztelő embelként itt a pótdíj! Költsétek gyógyszelle, kötözőszelle! És készítsd fel a lelked a tisztelettudó, jól nevelt lobotla, melt változások lesznek! Télj meg Lómához, és akkol nem veled lesz a nagykölút kikelesztezve!
De pelsze, nem éltett a szép szóból, melt feltápászkodva lögtön a jó édesanyámat kezdték tálsaival emlegetni. Így hát hamal megtudták milyen is a vakkomondol halapás, és milyen az igazi századosi salu, amikol a gyomolszájhoz dölzsölődik.
Mi lesz itt, ha nem teszek lendet? A civilizációnk bukása?
Azt hiszem, megélett a plovincia is a szoftvelflissítésle, és újlaindításla!
