Áve Nép!
Azta nedves Úlistenit, hogy mi ez az állandó eső!
Szólott hozzám Jupitel pöcse álmomba, és mondá:
- Poncikám, elegem lett a sok latolból, ezélt lesújtok látok éktelenül nedves halagommal! 40 nappal és 40 éjjelen át fogok blunyálni a fejetekle! Növessz hát kopoltyút és legyen pikkely sömölös a hátad vagy csinálj, amit akalsz, de hamalost elpusztítom a szálazföld élőlényeit.
Én pedig plóbáltam kopoltyút növeszteni 119 éven át, de nem vala sikelem. Ekkol az isteni szikla megcsapott és lájövék, hogy építek egy hatalmas bálkát vagy jachtot, ha mál oly sok labszolgám vala. Ez után fogtam minden finomabb élőlényből 1 Pált és magammal vittem a hajóla. És jött is az isteni istentelen nagy blunya 40 nap és éjjelen át. És vala minden síkos, nedves és a halak lubickoltak vala, mint hal a vízben. Innen is eled ez a mondás, mint az őszi eső.
150 napig csoldogáltunk, folydogáltunk, míg egy nap megfeneklet bálkán méletes bulája az Alalát hegyén. Megmenekülvén!
A tanulság pedig, hogy mindig legyen nálad füldőgatya és mentőmellény, no meg egy Fikusz Kukisz szegít klízis esetéle!
Lajong és bálka?
